Az IBS diagnózisa

A betegség fennállásának valószínűsítéséhez többfajta diagnosztikus kritériumrendszert is kidolgoztak ezidáig. A legkorábbiak a Manning-féle kritériumok:

• 1. hasi feszülésérzés
• 2. Székelés után a fájdalmak enyhülnek
• 3. Gyakoribb székletek, fájdalommal
• 4. Lazább székletek fájdalommal
• 5. Nyákos széklet
• 6. A székelést követően nincs megkönnyebbülés - inkomplett székelési érzés.

Ezek módosítása (ún. Római kritériumok I. majd II. verziója) során egy határozottabban körülírt tünetegyüttest került meghatározásra, amelybe az orvos az adott beteget könnyebben be tudja sorolni:

Hasi fájdalom amely székelés után enyhül és együtt jár a székürítések gyakoriságának és a széklet konzisztenciájának megváltozásával legalább három hónapon át. Ez alatt az időszakban legalább 25%-ban észlelhető két tünet az alábbiak közül:

• 1. székürítés gyakoriságának megváltozása
• 2. Megváltozott széklet konzisztencia (kemény, vagy híg, vízszerű).
• 3. Megváltozott széklet passage (erőlködés, hirtelen székelés, inkomplett székelés)
• 4. Nyákürítés
• 5. Hasfeszülés, puffadás.

E tünetek mellé az orvosnak fel kell venni az anamnézist gyógyszerek, étkezési szokások, intolerancia irányába. Az igen gyakori lactose intolerancia, vagy sorbit (diétás italok, rágógumik!) fogyasztása is hasonló tüneteket okoznak.

Tisztázni kell organikus betegségre utaló gyanújelek fennállását: fogyás, hőemelkedés, láz, véres széklet. Éjszakai nyugalmat is zavaró fájdalom, vagy székelési zavar is kevésbé jellemző, bár előfordul.

Többnyire jó általános állapotban lévő betegekről van szó. Az 50 év feletti életkorban kezdődő tünetek is organikus ok mellett szólnak.

A krónikus obstipatio (székrekedés) természetesen nem jelent önmagában IBS-t.

dr. Székely György:
Az irritábilis bél szindróma korunkban
című tanulmánya alapján