Irritábilis bél szindróma:
mit tehet a kezelőorvos?

A civilizált világ tünetegyüttesének tartják az irritábilis bél szindrómát (IBS).
A világ lakosságának 10-20%-át érinti, de csak 30%-uk fordul orvoshoz.

Problémát okoz, hogy bármennyire is gyakori képpel állunk szemben, a diagnózist megerősítő specifikus vizsgálat nem létezik.

Ha e változatos tünetcsoportot tünetenként végigvesszük, megállapíthatjuk, hogy valamennyi mögött állhat organikus betegség. Így az orvosi gondolkodás mindenképpen az organikus elváltozás kizárására kell, hogy irányuljon.

Mit tehet a kezelőorvos?

Végeztesse el az összes gasztroenterológiai vizsgálatot a betegnél?

Az orvos felelőssége a betegség mielőbbi megállapítása, de egyben a felesleges vizsgálatok elvégzése is. Mi tehát a legfontosabb?

A részletes anamnézis felvétel. Ennek elmulasztása feleslegesen megterheli a beteget.

Megfigyelhető, hogy e betegek panaszai 30-40 év között kezdődnek és a fent említett tünetek a legkülönfélébb fokozatban és erősségben kombinálódhatnak. Hasmenés, székrekedés, ennek váltakozása, nyákos széklet hosszú évek óta jelentkezhet.

A betegek egy része nagy mennyiségű vizsgálati lelettel jelentkezik, és jelentős gyógyszerfogyasztó is. Szükséges tehát, hogy minden gyakorló orvos a tünetegyüttest pontosan ismerje és egy kidolgozott vizsgálati stratégiát követően a kezelést mielőbb elkezdje.

E stratégia azonban csak irányadó lehet, mivel a tünetek (amelyekhez pszichoszomatikus jelek, valamint egyéb szervi működési zavarok is társulhatnak) igen változatosak.

Érdekes adat, hogy az USA-ban e diagnózissal évente 2 millió vényt írnak fel és évi 8 milliárd dollárt költenek e betegekre.

dr. Székely György:
Az irritábilis bél szindróma korunkban
című tanulmánya alapján